A Dunántúl egyik sajátos népi, néprajzi tájegysége a Rábaköz. Műveltsége szempontjából meghatározó fekvése: Sopron, Győr és Mosonmagyaróvár közelsége, Bécs Budapestnél mindig is erősebb vonzása. Mindez megmutatkozik a Rábaközi Múzeum iparművészeti anyagán, amely a Múzeum állandó kiállításának jelentős egységét alkotja. A régészeti helytörténeti és néprajzi egységekből álló kiállításban, jellegénél fogva az iparművészeti anyag a néprajzi és a helytörténeti anyaghoz hasonlóan városiasodott társadalom anyagi kultúráját képviseli.

A céhes emlékek (céhládák, zászlók, kancsók stb.) és az egyházművészeti emlékek (barokk szobrok, kolostor munkák) mellett a XIX. század második felének és a XX. század kezdetének (I. viágháborúig) polgárosodott világát elevenítik meg a Múzeum iparművészeti tárgyai: bútorok, kerámiák, porcelánok, üvegek, órák, ezüsttárgyak, ónedények, evőeszközök, keleti tárgyak stb. Fontos kellékei voltak a polgári élet mindennapjainak, a polgári háztartásnak.

Mindenekelőtt kiemelkedő bútorokkal találkozunk a kiállításban: XIX. sz. első feléből való üveges vitrin (benne kaptak helyet a legszebb bécsi emlékpoharak), XVIII. sz. végi tabernákulum szekrény és három fiókos komód. XIX. századi kártyaasztal biedermayer székekkel. A különféle emlékpoharak közül említésre méltó egy "Füredi Emlék" feliratot viselő pohár és egy "A. B." monogramos bécsi pohár. De jól mutatnak a színes cseh üvegek is. Az ezüst ötvöstárgyak közül egy "I. T." monogramos ezüst cukortartót (1850. k.), egy aranyozott ezüst serleget (1897. k.), rózsákkal díszített ovális ezüst tálat említhetünk. Igényes munka Franz Xavér Hochhoffer bécsi órásmester alkotása, egy négy alacsony lábon álló, oszlopos asztali óra. Szemre való egy 1870 körüli ón teáskanna (Sheffield), valamint egy közelebbről nem ismert hagyatékból bekerült ón tányér együttes. Szám szerint a legnagyobb gyűjtemény a kerámia és porcelán gyűjtemény. Néhány jelzett herendi és Zsolnay tárgy mellett jobbára jeltelen, de igényes polgári használati tárgyak alkotják ezt a gyűjteményt. Találunk itt német sómázas kerámia XIX. sz.-i utánzatát, és zöld, kék, sárga színekkel festett osztrák kancsókat.